A karma törvénye

A KARMA TÖRVÉNYE az az egyetemes törvény, amely az összes lényre hat, főleg a dualitáson keresztül (például fájdalom és öröm). E törvény alapján, minden gondolat, szándék, szó vagy cselekedet, amit a durva illetve kifinomult testeink által cselekszünk, vissza kell térjen hozzánk. Az élet olyan, mint egy tükör, mely visszatükrözi felénk mindazt, amit mi kibocsátunk, hogy aztán láthassuk tükröződésként a körülöttünk lévőkben. Ha rosszat teszünk, ugyanúgy, nekünk is rosszat tesznek. Ha szeretünk, hasonlóan, minket is szeretni fognak. Egyszerűen tehát, amit mi teszünk másokkal, arányosan később velünk is azt teszik majd.

  Ennek a törvénynek a segítségével megtanulhatjuk azt, hogy ne hibázzunk. Mikor szenvedünk megérthetjük, mit éreznek mások, amikor mi cselekszünk úgy, hogy ők szenvedjenek. És fordítva, amikor boldogok vagyunk, megtapasztalhatjuk, mit éreznek mások, amikor boldoggá tesszük őket. De általában a karma törvénye segítségével tanulni, egy hosszú és fájdalmas folyamat. Ezért, minél jobban haladunk a spirituális gyakorlásban, annál hamarabb túlléphetünk a karmikus behatároltságon és tudatosan fejlődhetünk a végső cél eléréséért, a végső felszabadulásért.

          Ok és okozat  

Bármilyen cselekvés, gondolat, szándék, kivált egy neki megfelelő és arányos hatást. Bármilyen eredménynél létezik egy ok is. Bármelyik impulzus, előbb vagy utóbb, visszatér ahhoz, aki legelőször gerjesztette. Semmi, az életünk során velünk történő cselekvés, nem véletlenszerű.

Bármilyen esemény, kellemes vagy kellemetlen, hűen tükrözi múltbeli gondolatainkat vagy cselekedeteinket, szavainkat vagy szándékunkat. Ezért soha nem beszélhetünk igazságtalanságról, és nincs bocsánat az elkeseredésre, rosszaságra, féltékenységre, kevélységre, mert ezek nem mások, mint a múltban általunk elkövetett cselekedetek.

A továbbiakban nézzük, hogyan történik ez a folyamat. Patandzsali a „Jóga szutrák”-ban magyarázza azt, hogy karmikus cselekedeteink sokasága gerjeszti előző és jövőbeli életeink minden tapasztalását. Ez a Patandzsali által említett karmikus raktár, az emberi lény okozati teste. A kauzális (okozati) testünk úgy működik, mint egy univerzális (kozmikus) számítógép, hűen feljegyez minden cselekedetet, gondolatot, szándékot, szót vagy tapasztalatot, amit a lélek reinkarnációi során a Földre vetített. Ezek a cselekedetek bizonyos szubtilis benyomásokként, úgynevezett SAMSKARAS-ként raktározódnak. Úgy ahogy egy magnószalagra rögzíthetünk bizonyos hangokat, ugyanígy cselekedeteink, vágyaink, tapasztalásaink is, hűen és azonnal feljegyzésre kerülnek szubtilis benyomások, Samskaras-ok, formájában a kauzális testünkben, és ezek a Samskaras-ok ebben vagy a jövőbeli életeinkben kifejezésre kell jussanak.

Ez a folyamat addig történik, amíg meg nem tanulunk elkülönülten, kötődések nélkül cselekedni. Akkor amikor nem létezik az egónk által diktált kötődés, akkor már nem jegyződik fel semmi, és akkor ha már nem léteznek szubtilis benyomások, Samskaras-ok, nincs szükség újabb reinkarnációra. A szalag teljesen le lett törölve, és mi teljesen szabadokká válunk.  

        A szellem soha nem tapasztalja a karmát  

A Mindenható  illúziójának (MAYA) ereje révén úgy tűnik, hogy a szellem fogságban van a különböző testekben. A szellemhez legközelebb álló test, a kauzális, vagyis az amelyben a karmikus benyomások, Samskaras-ok vannak elraktározva. Ezt követi a BUDDHI vagyis a tiszta intellektus.

Ez a két test marad a szellemmel, akkor is, amikor elhagyja azokat a fizikai testeket, amelyeket megnyilvánít. Eképpen, a kauzális test és a Buddhi, amit léleknek nevezhetünk, elkisérnek bármely életünkbe, legyen az jelen, múlt vagy jövőbeli. Bármely új reinkarnációban a szellem és lélek gerjeszt egy új mentális kombinációt és egy új fizikai testet. Aztán ezeknek az új életeknek a cselekedetei íródnak fel hűen a kauzális testben.

Ezen feljegyzett szubtilis benyomások képezik a jövőbeli reinkarnációk behatároló  tényezőit, ami a karma törvénye alapján valósul meg. Tehát fontos, hogy megjegyezzük és megértsük, hogy a Szellemnek nincs karmája, és nem is tapasztal meg semmilyen karmát. Ő a lény középpontjában van, fix, tökéletes, változatlan, örökkévaló, mozdulatlan. A kerék forog, a játék a szabályokat követi, de a Szellem az isteni boldogságban pihen, a legvégső középpontban, időn és téren túl. Ezáltal mindegyik, látszólag különálló élet, mégis össze van kötve a kauzális test és a Buddhi (tiszta intellektus) által, ami közös és felelős a hű feljegyzésért és az összes cselekvéshatás megkülömböztetéséért, ami a felszabaduláshoz, a végső igazsághoz vezet.

  Patandzsali kifejtette, hogy ezek a karmikus rögzülések a tudatlanságból (AVIDYA) és a fizikai testünkkel való azonosulásból (ASMITA) erednek. A Jóga szutrákban ezeket Patandzsali a szevedés gyökereinek nevezi. Az igazi, isteni önvalónk tagadása, arra késztet, hogy cselekedeteink eredményeit, gyümölcseit keressük, ami szubtilis benyomásokat, Samskaras-okat gerjeszt, ami az ő idejükben, a jövőbeli tudatlanságunkat és kötődéseinket eredményezik. Így a bűvös kör folytatódik, tapasztalatok és szenvedések által, mindaddig amíg végül fel nem ismerjük múlandó és téves azonosulásunkat. Ettől a pillanattól indulhatunk neki, teli reménnyel hogy tudatosan égessük a felhalmozott KARMÁT, ahelyett hogy folytatnánk felhalmozását tudatlan cselekedeteink által.  

      Mennyire és hogyan befolyásol a múlt?  

  Patandzsali úgy magyarázza, hogy addig amíg a tudatlanság forrása (gyökere) bennünk él, számos életre van szükség, hogy elfogyjon különböző szociális osztályokon, változatos tapasztalások által. A gyökerek arra a Samskaras-okra vonatkoznak, amik meghatározzák a test típusát, kinézetünket és a személyiséget a következő életben, azért hogy optimális körülményeket biztosítsanak arra, amit abban az életben meg kell tanulnunk.

  Tehát a lélek választja meg a nemet, a szülőket, a test és az értelem erősségeit és gyengeségeit, a különböző tapasztalatokat vagy elsődleges irányultságukat az életük során, fontos párkapcsolatokat és néha életük időtartamát is. A karma törvénye alapján mindezek a tényezők a születés előtt meg vannak határozva. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az egyénnek nincs esélye arra, hogy túllépjen és megváltoztassa ezeket a behatároló tényezőket, mind a saját spirituális erőfeszítése révén, mind az Isteni Kegyelem megnyilvánulásával. Ugyan a legfontosabb események az életünkben előirányzottak az egyéni cselekedeteink által, a saját szabadságunk nagymértékben függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek igénybe venni a szabad választási lehetőségünket és határozottan és konzekvensen reagáljunk bizonyos történésekre, másként, mint ahogy a karma meghatározta volna. Tehát akkor amikor megtanulunk elkülönülten, kötődések nélkül cselekedni, megbocsátással, megértéssel, szeretettel viseltetni a körülöttünk levőkkel szemben, megszüntetjük a karmikus ciklicitás  fenntartását.

  Akkor amikor főleg gyűlölettel, kevélységgel, rosszindulattal, egotikusan, arroganciával, intoleranciával, túlzott ragaszkodással reagálunk, folytatjuk a karma gerjesztését, mind számunkra, mind környezetünk számára, akik cselekedeteink által befolyásolva vannak. Jelen tapasztalataink múltbeli viselkedésünktől függnek, és a jövőbeliek pedig a JELEN és múltbeli hozzáállásunktól.  

          Transzcendálhatjuk-e a karmát?  

  A legfontosabb csomópont ahol végérvényesen meg lehet változtatni és transzcendálni a behatároltságokat, mindig a jelen pillanatban van. Természetesen nem minden Samskaras-t lehet egyetlen élet alatt megszüntetni. Egy részük lett kiválasztva a jelen élet kifejeződésére és individualizálódására. Akkor amikor ez a kiválasztott karma rész ki lett egyenlítve, az egyén szabaddá válik és képes lesz arra, hogy elhatárolódjon, elkülönüljön a fizikai testtől. Addig viszont, sokszor a fizikai testtől behatárolt, hogy elégesse karmáját. Ebből a szempontból háromféle karma létezik:

  1. Az a teljes karma, ami a kauzális testünkben van elraktározva azért, hogy a jövőben el legyen égetve.

  2. Az a karma, ami egy bizonyos életre lett kiválasztva, hogy abban fogyasszuk el.

  3. Az a bizonyos karma, amit a jelen élet bármely pillanatában elfogyaszthatunk.

Akkor amikor tudatában leszünk annak, hogy a karma törvénye, hogyan hat, sokkal könnyebb lesz, hogy sorsunkat ellenőrizzük. Ugyanis, ha ráébredsz arra, hogy az a probléma amivel most szembesülsz, egy múltbeli hibád következménye, sokkal könnyebben cselekedhetsz a hiba kijavítása érdekében, változtatva magatartásodon vagy ráébredve arra, hogyan hozhatod helyre. 

         Hogyan keletkezik a karma? 

  Az a kérdés juthat az eszünkbe, hogy tulajdonképpen hogyan kezdődött ez a karmikus játék. Hogyan és főleg miért jelent meg az első Samskaras. Az emberek nagyon sokszor feltették ezt a kérdést a megvilágosodott mestereknek és Guruknak. Ők mind azt válaszolták, hogy erre nem lehet szavakban válaszolni, de ez megtapasztalható a racionális gondolkodás teljes transzcendálásával, átlényegítésével együtt. Mégis ha szavakban szeretnénk kifejezni a következőket mondhatjuk:

 „Amikor a tudat kapcsolatba jön az anyaggal, egyidejűleg megtörténik a tudatlanság megszületése; ekkor kezdődik a relatív formaisággal való azonosulás, és a Samskaras-ok, lépcsőzetesen, egyenként megjelennek. A vonzás és taszítás különböző formái és nagyságai jelen vannak a fejlődés legkezdetibb szakaszaiban is, -ásványi, növényi, állati szakaszban, végül az aki elérte az emberi formát (természetesen miután végigment minden szakaszon), magában hordozza az előző fejlődési szakaszok lenyomatait, mégha ezek többsége latens formában is van. Például elismert a nyugati pszihológiában is, hogy az állati ösztönök jelen vannak a tudatalattinkban; időleges megnyilvánulásuk betudható a bennünk jelen levő fejlődésünk során felhalmozott samskaras-oknak.

  A lélek fokozatosan fejlődik akkor amikor különböző létformákon megy keresztül. Az emberben ez a fejlődés a szándékaink, szokásaink és magatartásunk megtisztulásán mérhetőek, amíg egy olyan magas fejlődési fokra nem jut, amikor is képes lesz a latens állapotban benne levő isteni lény kinyilatkoztatására.  

       Teszt vagy büntetés?  

  A karma törvénye végigvezet ezen a spirituális ösvényen. Segít abban, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, az örömön és fájdalmon keresztül. Az öröm és boldogság természetes eredménye azoknak a cselekedeteknek, amit anélkül tettünk, hogy vártunk volna érte jutalmat, míg a fájdalom az egoistán és rosszindulatúan tett cselekvések eredménye. A karma törvényén keresztül azonosulhatunk a realitás egy szélesebb, változatosabb aspektusaival, megtanuljuk az értelmi és érzelmi felnőtté válás leckéit. Az életünkben jelentkező bármely megpróbáltatás vagy akadály mindig két nézőpontból érzékelhető: legyen az egy büntetés vagy egy teszt; viszont mindig egy lehetőség a spirituális erőnk és belső hitünk növekedésére.

  Az igazi szellemi kereső természetesen nem mazochista módon keresi a szenvedést, de soha nem szabad elégedetlen legyen azokkal a nehézségekkel amikkel szemben találja magát, mert mindig tudja hogy ezeket az élet azért küldi, hogy segítse és felkészítse a következő lépés felé. Egy általános szabályt el kell fogadnunk, hogy az élet mindig azt kínálja amire abban a pillanatban szükségünk van, hogy gyümölcsözően megtanuljuk a leckét. Lehet, hogy ezek nem azok a tapasztalatok és megnyilvánulások, amikre mi vágyunk, hogy megtanuljuk, de teljes bizonyossággal, azok amikre abban a pillanatban és azon a helyen a legnagyobb szükségünk van.

  Satya Sai Baba a következőképpen fejezte ezt ki: „A Mindenható  nem teszteli az embert az ő ingyenes játékáért; ő soha nem részesíti előnyben a szenvedést. A Mindenható azért teszi ki az embert ismétlődő megpróbáltatásoknak, hogy végül megérdemelje a fejlődést és az Isteni Kegyelmet. Ezért kérnetek kell, hogy vizsgáztatva legyetek, hogy ezáltal a fejlődésetek érzékelhető lehessen.”

  Tehát  értelmezhetjük a szenvedést úgy is, mint egy büntetést, vizsgáztatást, vagy pedig előkészítésként az Isteni Önvaló kinyilatkoztatására.  

      Létezik-e karmikus memória?  
 

A gyémánt is, az elején egy egyszerű kő  az úton, összekeveredve más  ásványokkal. Csak akkor, amikor egy hozzáértő  mester lecsiszolja, alakul át  és szórja szét a környezetében elbűvölő csillogását. Ne ellenkezzünk tehát egy hasonló kezeléssel szemben, aminek hatására hamar eltűnik belőlünk a sötét tudatlanság. Eszerint cselekedve, végül a fényt fogjuk terjeszteni, hasonlóan a gyémánthoz.  

A karma egy fontos aspektusa az, hogy segít abban, hogy harmóniát és egyensúlyt teremtsünk a belső és külső világunk között. Az ahogyan másokkal bánunk, végső soron megmutatja azt, hogy hogyan bánunk magunkkal. Ralph Waldo Emerson azt mondta: „Ha egy láncot teszünk egy rabszolga nyakára, a lánc másik vége mindig a mi nyakunk körül lesz.” „A világ amiben élünk a kompenzáció világa; következésképpen az, aki nem rabszolga, el kell fogadja, hogy ne legyen egyetlen rabszolgája se.” –mondta Abraham Lincoln.

Az egyén teljes karmája állandóan benne van az egyénben.

A jó  és rossz cselekedeteink karmája nem szükségszerűen azoktól a személyektől fognak ránk visszahatni, akikkel szemben cselekedtük azelőtt. Segíthetünk egy személyen és valamikor nekünk is segít majd egy másik személy. Rosszat tehetünk valakivel és valamikor ennek megfelelő rosszat tesz velünk egy teljesen más személy. Szerethetünk valakit és valamikor hasonló szeretettel ajándékoz meg minket másvalaki. Mivel egyenlőre értelmünk még nem képes a szellem legfelsőbb szféráiba behatolni, ami előző életeink memóriáját tartalmazza, egyenlőre el kell fogadnunk egyszerűen, hogy van egy igazságos és egyetemes törvény, ami pontosan meghatározza életünk erőfeszítéseinek eredményeit.

  Egy megvilágosodott bölcs tisztán látja a múltat, jelent és jövőt, azonnal felfogja az őt látogató személy karmikus helyzetét. Ő nagyon jól érti az ok és okozat közti kapcsolatot, amire egyenlőre a hétköznapi gyenge elme még nem képes.  
 
 

     Hogyan hat a karma?  

Személyiségünk és szándékaink aszerint jelentkeznek, hogy hogyan éltünk, cselekedtünk, táplálkoztunk, harcoltunk az egymást követő előző életeink hosszú sora alatt, mostanáig. A Mindenható nem jutalmaz és nem is büntet. Ő csupán tükröz, rámutat, kifejez és reagál. Ő az egyetemes és tökéletesen nem befolyásolt tanú. Mindenki maga dönt sorsa felöl, gondolatai és cselekedetei által.

  Amennyiben ezek a gondolatok eljutottak valamilyen szinten hozzánk, nem fogunk ezentúl senkit sem okolni az elszenvedett szenvedésekért. Szükséges egy teljes felelősségtudat a megtapasztalásaink iránt, mert mi kreáltuk ezeket, múltbeli cselekedeteink által.

Csupán azt is mondani: „A Jóisten akarata” egyfajta menekülés a felelősségtől, amit a bizonyos helyzet okoz, ami a múlt visszatükröződése. A Mindenható  csupán szemlélője az általunk létrehozott sorsnak vagy karmának.  

  Végül bizonyos konklúziókat vonhatunk le arról, hogy hogyan hat a karma:  

  1. Minden olyan tapasztalat amivel a jelenben szembesülünk egyenes következménye a karmikus behatásoknak.
  2. A hétköznapi egyén képtelen meglátni a kapcsolatot a múlt cselekedetei és a jelen reakciói között.
  3. Az egoizmus, rosszindulat, önző cselekedetek, szenvedést okoznak, míg az önzetlen cselekedetek, amik mentesek az egoista megnyilvánulástól, kelthetnek csupán örömöt, elragadtatást és boldogságot.
  4. Egy lecke mindig egy karmikus szelet által tanulható meg.
  5. Hasonlóan, létezik annak a lehetősége, hogy előre szabadon megválasszuk azt, hogy bizonyos leckéket megtanuljunk vagy sem.
  6. Amennyiben a leckét tökéletesen megtanultuk és az Isteni Kegyelmet kérjük, akkor a karma villámgyorsan eltűntethető az Isteni Kegyelem által.
  7. Minden lény jó legbelül, csupán cselekedetei lehetnek rosszak néha.
  8. Nem létezik, és soha nem beszélhetünk a karma perspektívájából igazságtalanságról.