A Tantra Jógáról
Tantra
TANTRA JÓGA
A szanszkrit tantra szó jelentése elősegíti a tantra jóga lényegének megértését. A TANTRIKUS hagyomány a szót két részre osztva magyarázza: tan = lenni; tra = kitágítani, ezt a teremtés "kiterjedéseként" és az eredethez való visszatéréseként értelmezhetjük. Ugyanakkor több száz spirituális szöveg gyűjtőneve is ugyanez. Hogy mi is a tantra jóga, illetve mi a lényege, ezt lehetetlen egyetlen meghatározásban összefoglalni. A következő cikksorozat egyik feladata az, hogy felvázolja és érthetővé tegye a tantrikus jógarendszer főbb jellegzetességeit. Bevezetőként talán csak annyit, hogy a tantra jóga egy olyan szellemi megközelítési mód, melyben a megértés és alkalmazás feltételezi a megtapasztalást és az ebből eredő igazi tudást. Tehát nem rítusok, külső szabályok ismerete és betartása szükséges, hanem a szellemi igazságok egyéni, közvetlen, belső megtapasztalása.
A TANTRA JÓGA története
A tantra eredetét a misztikum homálya fedi. Olyan irányzat lenne, amely kívülről hatolt Indiába, vagy ott helyben született meg és odáig fejlődött, hogy szinte minden vallást befolyásolt? Vagy pedig ugyanaz a forrás hozta létre, mint a hinduizmust, és párhuzamosan fejlődött a brahmanizmussal, amibe utólag többé-kevésbé beilleszkedett?
A tantrikus szövegek, mint általában az összes hindu szöveg, nem merülnek el a történelmi eredet részleteiben. Az eredet kérdése, melyre választ általában mitológiai terminusokban kapunk, azért érdekes, mert megvilágítja a tantrikus szövegek értelmét és így értelmezésük könnyebbé válik.
A tantra úgy beszél rendszeréről, mintha nem lenne kezdete: örök időktől fogva létezne, de jelentőségét a jövendölések szerint csak a mostani sötét korszakban, a KALI JUGÁ-ban ismerik fel. Miért? Azért, mert a technika fejlődésének és a szellemiség hanyatlásának korszakában szinte lehetetlen a szellemi megvilágosodás elérése az aszkézis – a lemondás – szellemi útját követve, mivel éretlenekké váltunk erre, ugyanakkor nem tudjuk függetleníteni magunkat a társadalom – szellemi szempontból – negatív hatásaitól.
A hagyomány szerint a felsőrendű SÍVA (a meg nem nyilvánult Mindenható) nyilatkoztatta ki a tantrikus tanításokat hitvesének, Parvatinak (a férfi jelleget kiegészítő női jellegnek – Shaktinak) ; de nem egyértelmű, hogy a tanítás hogyan jutott el a Földre. Egyesek szerint fokozatosan, Istenségeken keresztül, szájhagyomány útján ért el az emberig. Mások szerint egy bölcs, Matsyendra meglepte Sívát és kedvesét, miközben beszélgettek, és ő továbbította a tanítást. Tehát a tantra története szerint saját tanítása természetfeletti eredetű és ismerete nélkülözhetetlen a megvilágosodáshoz. A híres Abhinavagupta (IX-X. sz.) indiai bölcs szerint a Síva -Shakti közti párbeszéd valójában a mester és tanítvány közti párbeszédet szimbolizálja, mint az Istenhez vezető út kinyilatkoztatását.
A tantrizmus ősrégiségére utal az is, hogy tantrikus elemeket találunk az időtlen védikus írásokban is ( így a Rig-, Yajur-, Athara-Védákban valamint a Mandukja Upanisadban). Annak ellenére, hogy a tantra virágzása a hinduizmus hanyatlását követi, mégsem tekinthető a védikus gondolkodásmód és gyakorlat folytatódásának. Ez a virágzás a VIII. és X. század között zajlott, amit az építészeti, szobrászati (a templomokat szeretkező Istenségek szobrai díszítik) és irodalmi hagyományok bizonyítanak. A leghíresebb központok Kasmírban voltak, de a földrajzi helyzet, a mitológiai és filozófiai megközelítési mód alapján 5 iskolát különböztetünk meg:
Shaiva tantra. Ez a IX. és XIII. század között virágzott Kasmírban. Legfőbb képviselője Abhinavagupta, aki a Tantraloka című művében foglalja össze tanítását, melynek lényege a nem-kettőség filozófiája, vagyis semmi más nem létezik mint Síva és az Ő kinyilatkozását az aspiránsnak egyénileg kell megélnie.
Shakta tantra. Amíg Síva a meg nem nyilvánult, teremtés előtti Mindenhatót jelképezi, addig Shakti az energiát, a megnyilvánult, a teremtő Mindenhatót szimbolizálja. Indiában ez a szellemi vonal a X. századtól indult fejlődésnek és terjedt el észak-keleten, Orissában, Bengálban és Assamban. A megnyilvánult Mindenhatót Istennők (Káli, Tara stb.) formájában imádják, ugyanakkor a belső látens női energia, a Kundalíni Shakti felébresztésére is nagy hangsúlyt fektetnek.
tantra a Visnuizmusban. Ez az iskola hasonlít a Shaiva iskolára, csak itt Vishnu (valamint kedvese, Lakshmi) imádását követik. Alapvető művük a Pancsa Tantra (az öt elem doktrínája).
Ganapatya és Saura. A Ganapatya iskola Ganesha (az Isteni védelem szimbóluma) imádását követi, míg a Saura iskola "napimádók" (surja = nap) néven ismert. A nap energiája a Mindenható férfias jellegű energiáját szimbolizálja.
A tantra jóga szerint legmagasabb szellemi törekvéseink, késztetéseink be vannak zárva az anyagba, a szexuális vágy formájában. Szexuális energiánk helytelen irányítása, helytelen kezelése (ami manapság nagyon nyilvánvaló és elfogadott is) kihat az emberi lény szellemi fejlődésére. A szexuális vágy a „+” és a „-”, a férfi és női, a Nap és Hold jellegek között létező egyesülési tendencia megnyilvánulása, abból a célból, hogy az egybeolvadás révén elérjük az Abszolútum kiegyensúlyozott és harmonikus állapotát. A szexuális aktus – mint szellemi jellegű gyakorlat – felhasználása szempontjából 2 fő irányzatot különíthetünk el a tantra jógában:
A balkezes tantra – erre az irányzatra jellemző a szexuális kapcsolatnak a szellemi gyakorlatok közé való iktatása. A szexualitás eszközként szolgál arra, hogy felülemelkedjünk szexuális késztetésünkön, azáltal, hogy teljességében megismerjük azt. A szexuális energiát pedig nem veszítjük el, hanem átalakítjuk másfajta energiává, mely lehetővé teszi a testi-energetikai egyensúlyi állapot gyors elérését, lényünk alacsonyabb késztetéseinek szublimálását magasabb szintűekké, felsőrendű tudatállapotok elérését. Így a szellemi kereső pár számára az átlényegítő szexuális kapcsolat közben egy felsőbbrendű dimenzióval való rezonancia lehetővé teszi, hogy szerelmi kapcsolatuk az Örökkévalóság érintője legyen és együtt, „kézenfogva”, egymást segítve haladjanak a szellemi önmegvalósítás felé. A bal kéz tantráját az évszázadok során rengeteg támadás érte a társadalom részéről: "föld alá" kényszerítve követőit, eretnekségnek, spirituális elhajlásnak, paráznaságnak, fekete mágiának bélyegezte ezt az utat. De bármelyik igazi kereső tudhatja, hogy a spirituális fejlődésnek milyen nagy akadálya az, ha az egyén nem oldotta meg magában a másik nemhez való viszonyát.
A jobb kéz tantrája – itt a testi szexuális kapcsolatot felváltja az úgynevezett kifinomult, misztikus szexuális kapcsolat. Annak ellenére, hogy ez magasabb rendű az előzőnél, feltételezi annak ismeretét, mivel ez túl elvont szintről indul. Ezen irányzatban a felsőrendű tudatszintekkel való teljes azonosulás útját követik, ami a szexuális energia tudatos felhasználása és mozgósítása révén lehetséges.
Gyakran nehéz éles határvonalat húzni a két irányzat között, mivel vannak olyan iskolák, melyek mindkét rendszer módszereit alkalmazzák. A KALI JUGA embere számára, aki anyagiasságának és szexualitásának a foglya (még ha ezt önismeret hiányában még maga előtt is tagadja), a bal kéz tantrája könnyen megközelíthető spirituális út, melyet megismerve követheti az elvontabb jobb kéz tantrát. Az utóbbi összhangban van olyan aszkétikus szellemi utakkal, ahol megszemélyesített isteni princípiumokkal való egyesülés révén történik a Mindenhatóval való egység keresése. Például ilyen az indiai gopik áhítata Krisna iránt, vagy a keresztény szerzetesek misztikus kapcsolata Jézussal.
A tantra jóga nem vallás, nem szekta, hanem a megismerhetetlen, a megérthetetlen és megközelíthetetlen megismerését, megértését és megközelítését lépésről lépésre lehetővé tévő szellemi út, amely az évszázadok távlatából is a ma emberéhez szól. Tekintetbe véve a szellemi fejlődés nehézségeit napjainkban, konkrét segítséget nyújt azok sikeres leküzdésére a Mindenhatóhoz vezető úton.