MAHASIVARATRI
Mahashivaratri – Síva éjszakája
A MAHASHIVARATRI-t, SÍVA nagy, spirituális éjszakáját Indiában hagyományosan PARAMASHIVÁ-nak (a LEGMAGASABBRENDŰ SÍVÁ-nak) szentelik. SÍVA követői ezt egyöntetűen az egész év legszentebb éjszakájának tartják. A MAHASHIVARATRI mindig a február-márciusi újhold napját megelőző éjszaka (az indiai asztrológiai kalendáriumnak megfelelő PHALGUN hold-hónapról van szó).
A haladó jógik ezt a különleges eseményt csodálatos spirituális alkalomnak, egyúttal nagy ünnepnek tekintik. Ezért az egész megelőző napon böjtölnek, egész éjszaka pedig intenzív meditációt folytatnak SÍVA mantráival (Laya jóga). A beavatottak úgy meditálnak, hogy szakadatlanul és üdvözülten ismételgetik SÍVA nevét, vagy teljes odaadással dicsőítő himnuszokat énekelnek SÍVA tiszteletére, avagy a híres SÍVA LINGAM szimbólumot imádják és szeretettel telve, teljes szívükből PARAMASHIVA felé törekednek, aki a valóságban nem más, mint maga az ATYAISTEN. Ezzel összefüggésben mondják a VÉDÁK: „Az Úr, a mi ISTENÜNK, a Mindenható és Mindenütt Jelenlévő folytonosan – titokzatos elrejtettségben – jelen van minden tudatos lény szívében, aki teljes szeretettel feléje fordul.“ A hinduk úgy vélik, nagyon fontos, hogy állandóan egy templom közelében lakjanak, éppen ezért építettek olyan sok templomot. Ez – beállítottságuk szerint – dícséretes ISTEN előtt és meghozza áldását ebben az életben, de a következőkben is. Az indiaiak vallási életében a templom a legfontosabb fizikai középpont. Hiszen itt, „Isten házában“ nagyon könnyű ápolni a kapcsolatot az ATYAISTEN-nel.
Mivel nem szeretnének hosszú időt távol tölteni Istentől, az indiaiak hittel telve hetente legalább egyszer elmennek hozzá a templomba és teljes erejükből igyekeznek részt venni minden fontos spirituális ünnepen, amikor Isten bizonyos SHAKTI-jai (megnyilvánult női erői) az év különböző időpontjaiban átfogóan és nagyon erőteljesen megnyilvánulnak. SÍVA tisztelői naponta végzik a templomban a PUJÁ-t, e SÍVA bensőséges tiszteletére irányuló szertartást. Az év legszentebb éjszakáján tehát, amelyet teljes egészében SÍVA ünneplésének szentelnek (MAHASHIVARATRI) SÍVA csaknem minden tisztelője ellátogat az istenség templomába. Főként ekkor jönnek el a templomba, tisztelettel és alázattal telve, mivel a templom valóban minden egyes ember számára Isten házát képviseli.
A VÉDÁK-ban ez olvasható: „Gyönyörködjék Urunk-Istenünk dícsérő énekeinkben! Az odaadó imádó, mint bölcs az emberek között, hozza meg az isteni lénynek a neki járó áldozatot! Nagy, lenyűgöző és elképesztő titkokkal telt a Te neved, ó, Isten.“ AUM NAMAH SHIVAYA
Ez a titokzatos, spirituális szempontból egészen különleges és szent éjszaka, MAHASHIVARATRI, hamarosan elérkezik. Mindennek tudatában, legyen ez a rendkívüli éjszaka mindannyiunk számára az év egyik legfontosabb spirituális eseménye. Legalább ezen az éjszakán emlékezzünk rá folyamatosan, hogy az élet leglényegesebb célja ISTEN megvalósítása ITT és MOST. Közeledjünk SÍVÁ-hoz szeretettel telve, lobogó szívvel. Hatalmas spirituális törekvéstől hajtva, másszuk meg a szent hegy, a KAILASA csúcsát (amely szakadatlanul bensőnkben található, a fejtető-erőközpont, a Sahasrara szintjén), és éljük meg a lehető legnagyobb mélységig és legátfogóbban SÍVA titokzatos jelenlétét önmagunkban, saját halhatatlan Önvalónk (ATMAN) formájában, amely folytonosan áthatja az egész makrokozmoszt.
Készüljünk elő a lehető legjobban erre a nagy spirituális ünnepre, úgy, hogy SADHANÁ-nkat (spirituális jóga-gyakorlatainkat) tökéletesen végezzük. Ezen a napon folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, milyen óriási erőt képvisel az az élet, amelyet az extatikus Isteni Igazság tökéletességében élünk. Minden emberi lény egy mikrokozmosz, amely kicsiben tükrözi a makrokozmoszt. Előzetesen alaposan tisztítsuk meg egész lényünket és engedjük, hogy ezen az éjszakán szívünk az isteni szeretet tiszta forrásává váljék, egyidejűleg törekedjünk rá, hogy tökéletes harmóniában éljünk azzal a nagy spirituális családdal, amelynek e jógaiskolán belül része vagyunk. Gondoljunk a lehető leggyakrabban SÍVÁ-ra, hogy naponta a lehető leggyorsabban feljussunk Isten megvalósításának csúcsára, amely lényünkben (a Sahasrarában) található.
Közeledik az év egyik legszentebb spirituális éjszakája, és ha megfelelően felkészülünk, ez az éjszaka SÍVA titokzatos kegyelmének köszönhetően mélyen és végérvényesen átalakít bennünket. Ha készek vagyunk rá, az év legemelkedettebb és legcsodálatosabb spirituális ünnepe számtalan szellemi ajándékkal szolgál majd számunkra. Most mindannyiunknak megvan ez a csodálatos lehetősége, ami semmi másra nem vár, mint hogy teljesen megnyilvánuljon bennünk. Saját erőnkön múlik, hogy ITT és MOST kihasználjuk ezt a CSODÁLATOS lehetőséget. Törekedjünk rá tehát teljes lényünkkel, hogy ez az éjszaka mindannyiunkat közelebb vigyen SÍVÁ-hoz, a Nagy Isteni Megváltóhoz. Hiszen nem azért érkeztünk-e ide, a Földre, nem az-e fő célunk, hogy ISTEN-t átfogó módon felfedezzük? Ezen az éjszakán elménket oltárrá változtathatjuk, amelyet Istennek szentelünk. Így megállapíthatjuk, hogy minden más gondolat természetes módon jelentéktelenné válik. SHIVARATRI éjszakáján mentálisan csöndesnek kell lennünk. Ez segíteni fog, hogy LAYA JÓGÁ-t végezzünk SÍVA valamely MANTRÁ-jával, ami SÍVÁ-val való mély rezonancia-állapotba juttat bennünket. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy SHIVARATRI éjszakája elsősorban emelkedett, isteni örömöt jelent. Az autentikus spirituális élet mindenek előtt örömmel teli élet. Minél inkább örömöt és üdvözült boldogságot sugárzunk magunk köré, ez annál inkább mutatja, hogy közelítünk az Isteni Öröm és Boldogság kimeríthetetlen, legmagasabb forrása felé.
A „SHIVARATRI“ „az Isteni Kegyelem kiáradásának éjszakáját“ jelenti. Ebben a tekintetben az indiai tradíció megemlíti, hogy ezen alkalommal SÍVÁ-t mint ISTEN aspektusát egész éjjel teljes odaadással és bensőségesen imádni kell. A jógik és SÍVA tisztelői különösképp ezen az éjszakán ébren maradnak és szakadatlanul, teljes szívükből hívják őt. Az ébren maradás érdekében bármi mást tenni (pl. valamit olvasni vagy beszélgetni) haszontalan dolog. Ehelyett, ha az éjszakát úgy töltjük, hogy SÍVÁ-t különböző módokon imádjuk (beleértve a kontinenciával végzett szeretkezést is, és ha eme összeolvadás gyümölcseit csakis SÍVÁ-nak ajánljuk fel), ez az életünk egy szakaszát szentséggel és isteni kegyelemmel tölti meg.
A SHIVARATRI által kínált spirituális lecke a következő: jógiként az embernek állandóan tiszta, szent gondolatokat kell ápolnia önmagában, hogy szinte mindig isteni állapotokkal legyen megáldva. Éppen ezért az embernek elsősorban ezen a szent éjszakán arra kell törekednie, hogy eggyéváljon Istennel, s így megvalósítsa a megistenültség állapotát (legmagasabb Önvalója, az ATMAN kinyilatkozásának köszönhetően). Ha ekkor az ember folyamatosan életrehívja Isten mindenható jelenlétét, akkor hamarosan (a megfelelő időpontban) tudatára ébred saját isteni természetének. Akármennyi dolgot birtokol is az ember, mégis szenved, főként azért, mert hiányzik mély belső békéje és hiányzik létezéséről az áldás, amit csak az Atyaistentől kaphat meg. Ahhoz, hogy ezt a két spirituális adományt megkapja, az embernek imádkoznia kell. Ha megkapta a mély békét és az áldást, minden más Isten kegyelméből magától megtörténik. Minden embernek csaknem folyamatosan telve kéne lennie Isten utáni vággyal, hiszen az összes többi kívánságnak szinte semmi értéke nincsen.
A „SHIVARATRI“ szankszrit fogalomnak több jelentése van. A „RATRI“ többnyire az éjszaka sötétségét jelöli. A SHIVARATRI azonban nem a sötétséggel áll kapcsolatban, hanem az éjszaka szentségének különleges állapotával. Ennek az éjszakának a sötétségét áthatja a Nagy Isteni Kegyelem. Ennek oka az, hogy a teliholdat követő 14. napon a Hold, amely többek között az ember hétköznapi értelmét urajla, rendkívül jótékony helyzetben található a Naphoz képest. Ezért ez különösen alkalmas pillanat Isten titokzatos és megmentő jelenlétének átfogó megérzésére, aki egyik aspektusa, SHIVA révén nyilvánul meg.
Az UPANISHADOK az Isteni bizonyos alapvető tulajdonságait említik, mint az igazság, a jóság és a szépség (SATYAM, SHIVAM, SUNDARAM). Platón szintén azon a véleményen van, hogy az igazság, a jóság és a szépség Isten alapvető attribútumai. A jóság (SHIVAM) mindannak esszenciális princípiuma, ami a spirituális fejlődés számára jó vagy kedvező. Ezt a jóságot asszociálhatjuk egyaránt az örök igazsággal (SATYAM), valamint az abszolút szépséggel (SUNDARAM). A legtöbb megvilágosodott szerint ez a SHIVARATRI időpontjának legfontosabb spirituális üzenete. Ez az üzenet többnyire egy jelentős kihívással jár együtt a valódi spirituális élettel szemben: tegyük hasznossá magunkat (SEVA) az összes élőlény számára, akiket immár Isten manifesztációinak tekintünk! Mégpedig a cselekedetekhez való kötődéstől mentesen és megfelelő ítélőképességgel. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, először az szükséges, hogy kifejlesszük magunkban azt az erőt, amellyel szeretni tudunk. Ahhoz pedig, hogy tiszta, emelkedett és feltétel nélküli szeretetre legyünk képesek, először a lehető legátfogóbban ki kell alakítanunk magunkban az önfeláldozás szellemét (a lemondás állapotát). Ha mások számára teljes odaadással és alázattal hasznossá tesszük magunkat, ez csak azáltal kap mély spirituális jelleget, ha mindezt a mély szeretet állapotában tesszük, amely képes önmagát feláldozni és önmagáról teljesen lemondani. Ebben az esetben a kötetlen cselekedet, amivel másoknak hasznára válunk, más néven a KARMA JÓGA, mértékadó módon meg fogja határozni spirituális fejlődésünket. Ugyanakkor segít abban, hogy soha ne felejtsünk el jóságosnak lenni.
A „SÍVA“ és a „SHANKARA“ (SÍVA egy másik, gyakran használt neve) fogalmak jelentése: „a Jóságos“ (a megváltó). A SHANKARA szó a „SHAM“-ból és a „KARA“-ból tevődik össze, melyek közül az első tag a boldogsággal teli tudatot (CIT-ANANDA) jelenti, a második jelentése pedig: „az, aki ezt megteremti“. A SHANKARA etimológiailag tehát azt jelenti: „az, aki az Isteni Tudatot és az Isteni Boldogságot minden lényben felébreszti“.
SHANKARA (SHIVA) tehát mindenkit, aki benne talál menedéket és őt teljes lényével imádja, a végtelen Isteni Boldogság Tudatával ajándékoz meg. SÍVA megjelenésének hagyományos leírásában szimbolikusan az egész teremtés titka megnyilvánul. Így a félhold SÍVA fején az emberi lények tudatát jelképezi, a Gangesz folyó, amely az indiai mitológiának megfelelően az ég transzcendens magasságából SÍVA fejére folyik, majd haján át egészen a földig leömlik, az univerzális élet titokzatos erejét szimbolizálja, a kígyók pedig, amelyeket SÍVA karkötőként és isteni erejének jeleként hord, a számtalan lelkes lényt képviselik. Egy ezüst-hegyen ül, egyik legkedvesebb barátja pedig Kubera, a jólét istene. És, bár SÍVÁ-nak mindene megvan, mégis magával hordja kolduló edényét, hogy állandóan emlékeztessen bennünket rá: a birtoklás vagy a függőség minden formája akadályt jelent a spirituális fejlődés útjában. SÍVA minden kötődéstől tökéletesen mentes, ezért válhatott a Legfelsőbb Isteni Kegyelem örök megtestesülésévé.
SÍVA három szeme a három világot (LOKÁ-t) jelenti. Háromágú szigonya a múlt, jelen és jövő szimbóluma (az idő három aspektusáé), valamint a három minőség vagy tendencia (GUNA): a szattva, radzsasz és tamasz transzcendálásáé, mely három minőség a megnyilvánulás hármasságának – BRAHMA, VISHNU és RUDRA-SHIVA – specifikus tükröződése. A három világ, az idő hármassága, valamint a három tulajdonság (GUNA) az isteni elv (ISHVARA) manifesztációját jelenti minden lény szívében. Amikor Isten kegyelme mélyen szívünkbe hatol, villámgyorsan felemelkedhetünk az Atyaistenhez (PARAMASHIVÁ-hoz).
Másfelől elmondható, hogy amikor az ember – függetlenül a naptári naptól – valóban képes a tiszta lét (SAT), a tiszta tudat (CIT) és a tiszta boldogság (ANANDA) isteni állapotát átélni, akkor a SÍVÁ-val való rezonanciaállapotnak köszönhetően valóban és átfogóan megéli SHIVARATRI szent ünnepét. Amíg a gyümölcs a fán nem érett meg, addig a leve sem édes. Amikor a gyümölcs megérik, magától lehull a fáról. A fához való kapcsolódása megszűnik. Az emberi lény hasonló módon jut el automatikusan az elengedéshez (VAIRAGYA), amint elérte a teljes spirituális érettséget. Az embernek folyamatosan törekednie kellene eme magasrendű érettség szintjének elérésére, spirituális gyakorlatainak végzésével, melyek lassanként és végérvényesen átalakítják tudatát.
Ezen az éjszakán (MAHASHIVARATRI) különösen fontos, hogy értelmünkkel a lehető legteljesebben Isten felé forduljunk. Így teljesen eloldozhatjuk magunkat azoktól a dolgoktól és alacsonyrendű kívánságoktól, amelyek az anyagi világ sajátjai. Ha ezen az éjszakán teljesen átadjuk magunkat azoknak a gondolatoknak, amelyek Istenre irányulnak, ezáltal saját tudatunk alaposan és gyorsan átalakul, akkor is, ha addig nem voltunk képesek elérni a legmagasabb tudatállapotot. Tartsuk meg gondolatainkban állandóan Isten három alapvető tulajdonságát: Igazság, Bölcsesség és Örökkévalóság (SATYAM, JNANAM, ANANTA BRAHMAN), és legalább MOST tegyünk meg mindent, hogy elérjük az ember legmagasabb célját: az extatikus azonosulást az Atyaistennel (PARAMASHIVÁ-val)!
A SHIVARATRI spirituális szempontból különösen alkalmas időpont mindenki számára. Ez a holdciklus 14. napja, az a pillanat, amelyben a Hold csaknem teljes elrejtettségben van. Ne feledjük, hogy az egyéni értelem (MANAS) szoros kapcsolatban áll a Holddal. CHANDRA, a Hold titokzatos angyal-ura egyúttal az az istenség, amely az értelmet (MANAS-t) is uralja. A teliholdat követő napon sugárzása egytizenhatodát elveszíti, úgyhogy SHIVARATRI éjszakáján csak erejének egytizenhatodát tudja megnyilvánítani. Az újhold pillanatát ezért az értelemnek egy olyan állapotával asszociálhatjuk, amikor annak fluktuációi és kedélyhullámzásai erősen redukáltak, így spirituális gyakorlással könnyen megszüntethetők vagy kontrollálhatók. Ezen az éjszakán (SHIVARATRI) csak egy kis ellenőrzendő rész marad, melyet a figyelemnek Isten múlhatatlan csodálatosságára történő intenzív fókuszálásával megvalósíthatunk.
Példaként álljon itt a továbbiakban az a mód, ahogyan SWAMI SHIVANANDA ASHRAM-jában, Rishikesh-ben (India) ünneplik a SHIVARATRI-t:
1. Minden spirituáis aspiráns egész nap böjtöl.
2. Nagy spirituális ceremóniát végeznek az általános béke és mindenki jóléte érdekében, amelyen az ASHRAM minden jógija részt vesz.
3. Egész nap DZSAPA JÓGÁT végeznek az Aum Namah Shivaya MANTRÁ-val és meditálnak az Úrral (SÍVÁVAL).
4. Éjszaka mindannyian összegyűlnek a templomban és egész éjjel az Aum Namah Shivaya mantrát éneklik.
5. Az éjszaka folyamán 3 óránként 45 percig nagy odaadással imádják a SÍVA LINGAM-ot, SÍVA titokzatos szimbólumát.
6. Azoknak a spirituális aspiránsoknak, akik őszinték és előkészültek rá, a szellemi mester megadja a Sannyas Diksha-beavatást, azaz ezáltal elnyerik a Sannyasin címet.
Az alábbiakban két példát kínálunk a napi belső meditációra, melyeket hagyományosan SÍVA tiszteletére végeznek:
1.) „Szeretettel telve tisztelem Örök Isteni Önvalóm, az ATMAN drága ékszerét. Tisztelem SÍVÁ-t, aki szívem lótuszvirágában lakik. Megvilágosodott értelmem tiszta vizében fürdetem meg őt, amely a hit és az odaadás végtelen folyójából ered. Most a SZAMÁDI-állapot (az isteni extázis) illatos virágával imádom SÍVÁT. Törekvéssel telve valósítom meg mindezt, azért, hogy teljesen megszabaduljak az egoizmustól, a tudatlanságtól és a szenvedéstől.“
2.) „Ó, SÍVA! Valójában állandóan jelen vagy bennem, halhatatlan Önvalómban (ATMAN). Szerelemtől legyőzött értelmem PARVATI, a Te imádott SHAKTI-d (női, megnyilvánult energia). PRÁNA-energiáim a Te szolgáid. Testem a Te házad. Tetteim ebben a világban, melyeknek gyümölcseit feltétel nélkül Neked ajánlom fel, a Te tiszteletedet szolgálják. Alvásom SZAMÁDI (az Isteni Extázis). Mozgásom csak körülötted kering. Isteni inspirációval megáldott beszédem hozzád szóló ima. Szeretettel és alázattal ajánlok fel Neked itt és most mindent, ami vagyok és ami voltam.“
Mindennek tudatában MAHASHIVARATRI éjszakáján legyünk olyan boldogok, amennyire csak lehet. Különösképp törekedjünk arra, hogy megéljük az isteni boldogságot a szív örömittas teljességében és mindenben észleljük és érezzük Isten jelenlétét. Ezen az éjszakán felejtsünk el minden, az élethez tartozó gondot, valamint múlt- vagy jelenbéli szenvedést. A böjt sokat fog segíteni abban, hogy érezzük a SÍVÁ-val, a Mindenütt Jelenlévővel való titokzatos összhang extázisát. Ezen az éjszakán szakadatlanul gondoljunk SÍVÁ-ra és csak SÍVÁ-ra. Ezen az éjszakán SÍVA adni fog annak, aki kér. Töltse be lényünket örökre SÍVA legfelsőbb kegyelme ezen az éjszakán.
Gregorian Bivolaru jógatanár