Makro- és mikrokozmosz
A MAKRO ÉS MIKROKOZMOSZ KÖLCSÖNHATÁSA
„Ismerd meg önmagadat és az egész Világmindenség kitárulkozik előtted”.
A tantra jóga szerint az ember nem egy elszigetelt lény, hanem folytonos kapcsolatban van (tudatosan vagy öntudatlanul) az őt körülvevő Univerzummal, amelynek a képére lett alkotva. Tehát bennünk a Világmindenség tükröződik, amit a következő sorok fogalmaznak meg találóan: „ami itt, Mikrokozmoszunkban megtalálható, az rajtunk kívül, a Makrokozmoszban is megtalálható; ami itt nincs, az rajtunk kívül sem létezik”. Ha elfogadjuk ezt az ősi tanítást, amire utalást a Védákban és az Upanisadokban is találunk, levonhatjuk azt a tanulságot, hogy ha sikerül saját magunkat megismerni, akkor ezáltal megismerhetjük a minket körülvevő Világmindenséget is.
Ahhoz, hogy az önmegismerés útjára rálépjünk, tudatában kell legyünk annak, hogy valójában kik is vagyunk mi? Erre a kérdésre a választ a valóság megélése és nem az elméleti megközelítés fogja megadni, de ennek ellenére szükséges didaktikai célból egy elméleti elemzés, ami évezredek során kristályosodott ki. A JÓGA, hasonlóan minden hiteles ezoterikus hagyományhoz, úgy tekinti az embert, mint többé-kevésbé kifinomult burkok (KÓSÁK) hierarhikus rendszere, amelyben minden burok „rezgési frekvenciája”" különböző. Ez a rezgési frekvencia határozza meg egy burok „kifinomultsági fokát”. Így a legalacsonyabb frekvenciájú a fizikai test és a legmagasabb frekvenciájú burok az u.n. Értelem feletti vagy a transzcendens valóság univerzális teste, ami a Tiszta Létezés, a Tiszta Öntudat és a Teljes Boldogság (SZAT-CSIT-ÁNANDA). Ezen két véglet között számos átmeneti burok található, amely a hétköznapi ember számára nehezen érzékelhető és tudatosítható. Az évezredek során ezen burkokat (amelyek közül csak a fizikai test látható szabad szemmel) belső elemzés révén részletesen tanulmányozták a beavatott jogik és a felhalmozódott tapasztalat alapján létrehozták az un. „ezoterikus anatomiát”. Ezt nem csak az elemzés kedvéért tették, hanem útmutatóul azok számára, akik kitartó gyakorlás révén szellemileg fejlődni szeretnének, a jóga útját követve. Az ezoterikus anatómia szerint lényünket hat, a hátgerinc mentén elhelyezkedő erőközpont (CSAKRA) alkotja, valamint a fejtetőn elhelyezkedő felsőrendű, isteni SZAHASZRÁRA CSAKRA. Az egyes erőközpontoknak idegközpontok és belső elválasztású (endokrin) mirigyek feleltethetők meg nem az azonosság, hanem a műkődésbeni alárendeltség szempontjából. Vagyis az erőközpontok, melyeket egymással és a testünk többi részével energia csatornák (NÁDIK) kötnek össze, kifinomult energiájuk révén irányítják, befolyásolják neuro-endokrin rendszerünket. De ugyanakkor irányítják a különböző burkaink működését is és így egyes burkaink tudatosítási és befolyásolhatósági foka az egyes erőközpontok dinamizáltsági fokától függ.
Most vegyük sorba a minket alkotó burkokat:
1) A fizikai vagy durva test (ANNAMAJA KÓSA): az anyagi világ elemeiből (kémiai elemek) épül fel és azokat különböző arányban tartalmazza. Ezeket az elemeket a külső környezetből táplálkozás révén visszük a szervezetünkbe és bonyolult sejt-élettani folyamatok révén építjük be őket testünkbe. A fizikai test fenntartásában, működésének irányításában fontos szerepet játszik az öt alapvető princípium (TATTVA), melynek mindegyike egy erőközponthoz rendelhető. Ezek a következők: PRITHIVÍ TATTVA (földi energia), APASZ TATTVA (a víz energiája), AGNI TATTVA (a tűz energiája), VÁJU TATTVA (a levegő energiája), ÁKASA TATTVA (a kifinomult éter energiája). Ezek mindegyike fizikai burkunk bizonyos részére hat; harmonikus együtt működésük pedig a fizikai test harmonikus működésében nyilvánul meg.
A következő test az asztrális test, amit három burok alkot:
2) PRÁNAMAJA KÓSA (vitális burok), amit az öt kifinomult vitális energia alkot. Ezeket az energiákat és így ezt a burkot is az első öt erőközpont működése befolyásolja a MÚLÁDHÁRA CSAKRÁ-tól a VISHUDDÁ-ig. Tehát ezen öt erőközpont bizonyos jellegeinek tudatosítása lehetővé teszi energiaburkunk megismerését és energiával való teltségének tudatos befolyásolását. Az öt vitális energia a következő: APÁNA VÁJU (szerepe van a kiválasztásban és a felesleges anyagok eltávolításában), VJÁNA VÁJU (keringésben van szerepe), SZAMÁNA VÁJU (emésztésben és a hőtermelésben van szerepe), PRÁNA VÁJU (a légzésben van szerepe) és UDÁNA VÁJU (a beszédben és a táplálék felvételében van szerepe). Gyakorlással lehetővé válik mindegyik típusú energia érzékelése és tudatos rányitása.
3) MANÓMAJA KÓSA (érzelmi-értelmi burok). Ezt a burkot az öt érzékszerv által a központi idegrendszerbe továbbított információ, tehát a szaglásérzet, az ízérzet, a látásérzet, a tapintásérzet és a hallásérzet alkotja, valamint az értelem (MANASZ) és a tudatalatti (CSITTA).
4) VIDZSNYÁNAMAJA KÓSA (az intellektuális burok) az intellektusból (BUDDHI) és az Ego-ból (egyéni Én, AHAMKÁRA) áll. Az értelem, a tudatalatti, az intellektus (melyeknek a működése az ÁDZSNYÁ CSAKRA hatáskörébe tartozik) és az Ego az un. „specifikus belső eszköz”-t (ANTAHKARÁNA) alkotja, míg a fizikai és vitális burok a „külső eszköz”". Próbáljuk elemezni az Antahkarána működését. A MANASZ kifejezéssel értelmünknek azt az un. „alacsonyabb” részét jelölik, amely közvetlen kapcsolatban van a bejövő adatokkal, benne tudatosulnak érzetként a külső környezetből jövő információk az érzékszerveinken keresztül és ugyanakkor koordinálja motoros válaszainkat is. Úgyis tekinthetjük, mint egy tévé képernyő, mely a külső világot monitorizálja automatikusan és reflexszerűen válaszol az ösztönök és szokások alapján. Tehát működése nem tudatos. A bejövő adatok intelligens felhasználása viszont két másik tényezőtől függ: az egyéni Éntől és az intellektustól.
Az Ahamkára (Ego) átalakítja az érzeteket személyes élménnyé, Én érzetté. Mikor a Manasz működik, azt mondhatjuk, hogy: „látszik egy rózsa”; az Ego hatására pedig ez a megállapítás „Én látom a rózsát”-ra változik. Az Ego önmagunkat egy önálló egységnek tekinti, mely elkülönül a rajtunk kívül álló világtól, eseményektől. Az emberek többsége az Egojukkal azonosítja magát és így igényeiket, célkitűzésüket, tevékenységüket Egojuk szükséglete határozza meg, nem pedig lényük mélyebb struktúrái. A szellemi fejlődésben az Ego-n való túllépés és a vele való azonosulás megszüntetése egy szükséges lépés.
Értelmünkbe bejövő információ feldolgozása, a helyzet elemzése és a válaszadás, a döntéshozatal az értelem másik fontos feladata. A jóga pszichológiájában a döntéshozatal erejét, a megértőkészséget és a megkülönböztető-képességet BUDDHI-nak nevezik. A BUDDHI egy speciális típusú intelligenciát jelent, melynek feladatkörébe tartozik: a jó vagy rossz, a kellemetlen vagy kellemes, a szép vagy csúnya megállapítása; az erkölcsi normák, az esztétikai érzék kifejlesztése, valamint a tiszta igazság érdekmentes tisztelete és ennek függvényében való döntéshozatal. A „belső eszköz” ezen három részének szoros együtt működése hozza létre az un. „ébrenléti tudatállapotot”.
Ezen a három fő alkotórészen kívül, mely valójában egységes egészként működik, létezik a memóriabank, a tudatalatti (CSITTA), mely tartalmazza az összes múltbeli benyomást és tapasztalatot. A tudatalatti passzívan befogad mindent, amit értelmünk felfog a külvilágból de ugyanakkor van egy aktív szerepe is: innen törnek fel az alacsonyrendű értelem (MANASZ) képernyőjére az emlékek (főleg akkor, amikor az információáramlás szünetel a külvilágból) és váltanak ki ösztönös reakciókat, érzelmeket.
5) ÁNANDAMAJA KÓSA (a boldogság burka vagy az értelem feletti burok) teszi lehetővé az Isteni boldogság állapotának megélését mély meditációs állapotokban (SZAMÁDHI). Ez az állapot túl van az értelmi szinten, feltételezi a gondolatáramlás teljes felfüggesztését és a folytonos aspirációt az Tiszta Önvalóval (ÁTMAN) való azonosulásra. Ez a burok a SZAHASZRÁRA CSAKRÁ-val van szoros kapcsolatban és a legmagasabb szintű elvek alkotják.
Az emberi tudat legmagasabb szintjét képviseli az Tiszta Önvaló vagy Felsőrendű Lélek (ÁTMAN) mely túl van mind az öt burkon. Ez a Tudat utolsó forrása, az emberi lény utolsó Lényege, amit a bennünk lévő Isteni Szikrának is neveznek. Annak a ténynek a tudatosítása, hogy mi valójában nem vagyunk más mint az Önvaló és a többi burkainkkal való azonosulás csak illúzió (MAJA), képviseli a jóga célját. Az önvaló fényében való elmerülés lehetővé teszi annak az igazságnak a felismerését, hogy a DZSIVÁTMAN-on (Egyéni Lélek) túl létezik az Igazi Fény, a Világmindenség Utolsó Forrása mellyel folytonos kapcsolatban vagyunk a Szahaszrárán keresztül.
írta: Dr. Fischer Szatmári László