Önvalós tábori beszámolók
Beszámolók az Önvaló kinyilatkoztatását elősegítő elvonulásról
1. beszámoló
Első alkalommal veszek részt az Önvalóval foglalkozó táborban. Nem tudtam sok mindent erről, de azt igen, hogy itt a helyem. Sok aggodalommal jöttem: hogyan hat majd rám, hogy ennyi ideig nem beszélek? Hogy fogom bírni, hogy nem szabad mozgolódni meditáció közben ?...
A második napon találtam egy olyan testhelyzetet, amelyben úgy érzem, még sokkal hosszabb ideig is bírnám. Miután ezt az akadályt sikeresen átléptem, sokkal könnyebben engedtem bele magam az átélésekbe. Január 2-án, a délutáni meditációban olyan élményben volt részem, amelyet igazán nagy kegyelemnek tekintek!
Miután ellazult az egész testem, olyan érzésem támadt, mintha egy cső lennék. Azt érzékeltem, hogy ez nem egyenes és nem átlátható. Kértem a Mindenhatót, hogy segítsen kiegyenesíteni. Ami ezután következett, azt nehéz megfogalmazni. Lassan egy fényoszloppá váltam, melyet pontosan a szívemnél egy másik fényoszlop keresztezett. Megpróbáltam eljutni a két oszlop találkozásának középpontjába.
Nagyon nagy örömöt éreztem, de közben kértem a Mindenhatót, hogy ez az öröm ne kösse meg a tudatom, ne terelje el a figyelmem arról, ami történik.
A szívem táján nyomást éreztem. Olyan volt, mintha megnyílt volna egy kapu benne, majd még egy, s végül egy újabb. Egyre nagyobb fényt éreztem, s a fény középpontjában egy fekete pontot láttam.
Vége lett a meditációnak, azonban én még nem szerettem volna kijönni ebből az állapotból. De kaptam egy olyan ígéretet, hogy bármikor visszatérhetek. Ekkor yoga mudrában halkan sírtam kicsit.
1. éves fiú, Budapest
2. beszámoló
Nagyon készültem erre az Önvalós táborra, igyekeztem pihenten érkezni, mégis az első három nap nagyon fárasztó volt a számomra. Ezen idő alatt az ellazulást (fizikai) és a befelé fordulást is csak részlegesen tudtam megvalósítani. Mégis a nap végén egy különleges éberséget éreztem, nem fáradtságot, hanem kipihentséget.
A pihenő időben olvastam, és igyekeztem megérteni Ramesz Sz. Balszekar által írt „A jelenségvilágon túl” című könyvét, amely Sri Niszargadatta Maharadzs tanításait foglalja magába. Az egyik kérdező a tér és idő valóságával kapcsolatban tett fel egy kérdést, amire Maharadzs válaszolt. A válaszban a következő is benne volt:
„Amikor a tudatosságod átveszi az irányítást, a tudatos jelenlétedet, a létezésedet, a „vagyokat” inkább valamilyen jelenlétnek érzed, mint személynek, nem igaz?”
Ezt olvasva, mintha egy nagyon gyors járművön ültem volna és elindultam valahová, ahol tisztán érzékeltem azt, hogy vagyok. Nagyon furcsa volt, mintha nem én lettem volna, de mégis. Legmegdöbbentőbb az volt ebben az érzésben, hogy tudtam, hogy ez bennem van, bennem volt, és bennem is lesz mindig, akkor is, ha én erről nem vagyok tudatos.
Mint egy villám csapott ez belém, és villámgyorsan el is tűnt. De megmutatott valamit, amit követhetek, és ami által érezhettem, hogy a világ, amiben „élek” valahol egy illúzió.
Köszönöm, hogy részt vehettem.
10. éves fiú, Budapest
3. beszámoló
Az ego transzcendálásával a meditációban egy fokozatosan erősödő állapot lépett fel a szívem szintjén, mint egy pulzálás, amely magával akar szippantani.
Sokszor teljes értelmi űrt tapasztaltam, amely spontán módon lépett fel, szinte magával rántott, mint egy erőteljes vonzás. Fényes fehér fényt éreztem, olyan erővel, ahogy azt még korábban nem; elvakított és olyan mérhetetlen erővel jelent meg, hogy csak rövid ideig tudtam fenntartani az állapotot.
Többször megtapasztaltam a szívben való összpontosulás állapotát- meditáció alatt, de a köztes időkben is: gyakorlás és egyéb tevékenységek között.
Tárgyilagos gondolatokat, vélemény nélküli érzékelést tapasztaltam, amelyben egyszerre jelen van az egység és különlét élménye, erőfeszítés nélkül.
Nincs lényegtelen, üres pillanat, minden jelenség, megnyilvánulás örömmel és boldogsággal tölt el, így például a saját testem érzékelése, ászanázás közben a sejtjeimet átható rezgés, vagy a társaimmal való folyamatos kapcsolat érzékelése.
Ez az állapot a 3. nap vége felé lépett fel, és megerősített abban a hitben, hogy az Önvaló megfelelő gyakorlatokkal fokozatosan megtapasztalható, és a megélések a hétköznapi életben is állandósulhatnak.
14. éves lány Budapest